Érzelmi Erőforrások Minisztériuma

A Minisztérium két összefüggő problémára reagál. Egyrészt a magyarországi szociális ellátórendszer leépüléséből és a társadalmi megosztottságból fakadó helyzetre, amelyben sokan magukra maradnak olyan problémákkal, amelyekért az állam és a társadalom nem vállal felelősséget. Másrészt a kortárs képzőművészeti szcéna és a többségi társadalom közötti kulturális szakadékra, amely megnehezíti a művészet szélesebb körű befogadását és a társadalmi kérdések közös feldolgozását.

Az Érzelmi Erőforrások Minisztériuma egy olyan kormányzati szerv elképzelésén alapul, amely valóban törődik az emberek jóllétével. A Minisztérium online platformja és a megvalósult kiállítás egy szerepjátékra hívja a nézőt, ahol olyan, a személyes és a társadalmi tér mezsgyéjén mozgó kérdésekkel lehet foglalkozni, melyekkel látszólag senki nem törődik. Tudatosan a a művészeti élet hagyományos terein kívül valósul meg, azzal a céllal, hogy a művészeti közegen túl is hozzáférhetővé váljon.

A Minisztérium Juhász Nóra művészeti projektje, aki a kreatív koncepcióért, a projektmenedzsmentért, valamint a webes platformok és a kiállítási installációk fejlesztéséért felel. Fodor Balázs a projekt kurátora, aki az események szervezéséért, valamint a közösségi kommunikáció és dokumentáció kezeléséért felel. Dér Zsolt konzulensként vesz részt, a kiállítások helyszíni működtetését és mediációját irányítva.

A Minisztérium több ezer látogatót vonzott, akik közül sokan visszatértek, és gyakran másokat is magukkal hoztak — ez az erős személyes bevonódás és közösségi hatás jele. A működés újraindításával kapcsolatos folyamatos érdeklődés a tartós igényt is mutatja. A projekt szakmai visszhangot váltott ki a művészeti szektorban, és együttműködési felkéréseket eredményezett, többek között a Magyar Képzőművészeti Egyetem kurátori szakos hallgatóitól, megerősítve ezzel a projekt társadalmi és szakmai beágyazottságát.

Az Érzelmi Erőforrások Minisztériuma eredetileg angol nyelven készült el, és online formában ma is hozzáférhető, ami már önmagában jelzi nemzetközi adaptálhatóságát. Az intézményi fikció, a szerepjátékra épülő működés, valamint az érzelmi „ügyintézés” rendszere olyan univerzális tapasztalatokra épít, amelyek más régiókban is értelmezhetők. A projekt elemei, az online platform, a fizikai ügyfélfogadás, az eseményformátumok és a participatív eljárások rugalmasan alakíthatók különböző helyi kontextusokhoz, miközben megtartják kritikai és közösségi jellegüket.